Minden Fejben Dől El!
Minden ember más céllal indul el egy futóversenyen.
Valaki nyerni szeretne, mások a teljesítés öröme miatt vágnak bele.
Ez attól is függ, mi a célunk. Manapság egyre népszerűbbek ezek az események. A közösség, a hangulat az impulzus, amit másoktól kapunk, a biztatás, mind hatalmas erővel bír.
Ennek is köszönhető, hogy ma már azok is bele mernek vágni a versenyzésbe, akik 20 évvel ezelőtt még elképzelni sem tudták, hogy ilyen megmozduláson részt vehetnek. Tegyük hozzá, hogy ezzel jómagam is így voltam.
Gondolni sem mertem rá, hogy a profi futókkal együtt elindulhatok és össze mérhetem a teljesítményemet velük.
Nem szabad arra összpontosítani, hogy én mennyire nem vagyok velük egy szinten.
Erre nem így kell tekinteni. Mindig arra gondolok, mekkora megtiszteltetés, hogy egy pályán futhatok velük.
A nagyoktól, a profiktól csak tanulni lehet, ezt jól jegyezzük meg. Egy olyan ember tanácsát érdemes meghallgatni, aki az adott területen elért egyfajta sikert. A tanulási folyamat az élet része, és csak úgy tudunk jobbá válni, ha képesek vagyunk a saját gyengeségeinkből is erőt kovácsolni.
Minden alkalommal, amikor odaállok a rajtvonalhoz, összpontosítok a belső hangomra és olyan vágyott dologra gondolok, ami elérhetetlennek tűnik a jelenlegi helyzetemben. Azt mondom magamnak, ha ezt a versenyt teljesítem, akkor minden sikerül.
Ez az én saját belső mantrám. Kitűzök egy célt a fejemben!
Fontos, hogy a cél elérhető legyen és semmiképpen se essünk abba a hibába, hogy egy lehetetlennek ígérkező terv fogalmazódjon meg a fejünkben,mert az csalódást fog szülni. A csalódás pedig pontosan az ellenkezőjét váltja ki annak, amit elterveztünk!
Egy negatív élmény után, sokkal nehezebben vesszük rá magunkat újra egy verseny teljesítésére.
Elmesélem nektek azt, amikor először lefutottam a FélBalatont. Ez a verseny 94 km teljesítését jelenti két nap alatt. Korábban a leghosszabb távom 54 km volt ,de előtte és utána nem futottam napokon keresztül. Nagyon féltem tőle és a verseny előtti éjszakán totál kikészültem. Elkezdett a belső hangom rosszalkodni és semmit sem aludtam…
Úgysem fog sikerülni Zsanett! Mit fogsz mondani a családnak, a barátoknak, ha nem sikerül?
Eljött a reggel! Próbáltam magamba erőltetni egy kis szendvicset és meginni a kávémat, de már mindentől hányingerem lett. Odaértünk a rajt helyszínéhez és a gyomrom egyre rosszabb lett. Első nap egy maratont kellett teljesíteni. Nagyon fújt a szél és a gyomrom nem javult.
Elkezdtünk futni és jöttek a kilométerek. Ahogy telt az idő és próbáltam a negatív érzéseimet rendezni, azt vettem észre, hogy élvezem a versenyt. Néztem a tájat, arra gondoltam, kik várnak a célban.Elkezdtem a pozitív energiákat beszívni és tudatosan elhesegettem minden rossz érzést az elmémből.
Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen nincs is semmi bajom, csak ennyire számít az, hogy egy adott helyzetben melyik énünk kerül előtérbe. A pozitív vagy a negatív érzéseink.
A második napon 51 kilométert futottunk és annak köszönhetően, hogy leküzdöttem a démonjaimat, aznap már jobban sikerült az egész napot teljesítenem. Olyan eredménnyel zártam a versenyt, hogy még engem is meglepett. Életem egyik legjobb élménye volt.
Büszke voltam és elégedett pusztán annak köszönhetően, hogy arra helyeztem a hangsúlyt amire vágyok.
Ennek az élménynek köszönhetően nemcsak, hogy nem ment el a kedvem a hosszú távoktól. Másnap már a következő versenyt tervezgettem.
Ennyire fontos, hogyan éljük meg a futásainkat!
Remélem kicsit segítettem ráhangolódni a hétvégi tervekre! Mindenkinek Kellemes Sportolást kívánok! Holnap rám is vár egy újabb megmérettetés!
Fejlődj velem. Futóedző: Zsani edzés.