„A futócipők előre irányuló mozgásra készültek, nem pedig oldalirányúra” – mondja Bob Dyer, a Running Niche nevű St. Louis-i cipőbolt társtulajdonosa. A futócipők súlypontja általában magasabban van nagyobb párnázottság mellett, magyarázza. Az olyan tevékenységekhez, mint a cross-tréning vagy az edzőtermi munka – amelyeknek futóként feltétlenül szerepelniük kell az edzéstervedben – alacsonyabb profilú cipőt szeretnél, olyat, amelyet edzőteremre terveztek. Ha keresztedzést vagy súlyemelést végzel az edzőteremben, akkor olyan cipőt kell viselned, amelyet kifejezetten az ilyen típusú edzésekhez terveztek. Olyan cipőket, amelyeket a különböző mozgások figyelembevételével fejlesztettek ki – előre és hátra, oldalra és fel és le.
Vegyük például a teniszcipőket.
Ezeket olyan emberek számára tervezték, akik teniszeznek. A teniszben oldalról oldalra és előre hátra mozogsz. Futhatsz teniszcipőben és teniszezhetsz futócipőben is, ha szeretnél. Ha azonban azt szeretnéd, hogy a cipőd tovább tartson, és ne növeld a sérülés esélyét, például bokaficamot, akkor használd a cipőket a rendeltetésüknek megfelelően.
Ugyanez vonatkozik bármely más sportágspecifikus cipőre is. Jordansban nem mennél futni, akkor miért kosárlabdáznál futócipőben?
A sportcipőket a sérülések megelőzését szem előtt tartva fejlesztették ki az adott sportághoz. A futócipőket futásra tervezték, nem pedig másra. Ha a futócipőt kizárólag erre a célra tartogatod, pénzt is spórolsz, hiszen ritkábban kényszerülsz cserére.
Mert a futócipőnek 1 kilométer az mindenhol annyi, legyen az akár a boltban vagy az edzőteremben sétálva eltöltött kilométer, akár 1K futás az ösvényen. Akár futsz, akár sétálsz, a cipő akkor is elhasználódik
– mondja Dyer.
„Amikor a futócipők, mondhatni, elérkeznek az életük végére, a középtalp párnázottsága száll el.” A középtalp kifejezetten fontos a lengéscsillapítás és a térdre gyakorolt hatások csökkentése szempontjából.
A cipők általában 500 – 750 km-et bírnak ki. Dyer elismeri, hogy a futócipő nagyszerű gyaloglócipő lehet, de ha csak futásra tartogatod őket, akkor a teljes futásteljesítményt kihasználhatod.
Ha okosórát viselsz, és megpróbálsz napi 10 000 lépést megtenni, az nagyjából 7-8 km-et jelent. Ha heti három napon viseled a futócipődet, miközben nem futó tevékenységeket végzel, az heti plusz 21-24 K-t jelent. Ha a 35.000 forintos futócipőt futásra, a kb 20 ezer forintos edzőtermit az edzőteremben használod, akkor pénzt takarítasz meg azzal, hogy nem kell hamarabb venned egy másik párat.
Dyer még azt is ajánlja a futóknak, hogy több edzőcipővel rendelkezzenek, hogy a hét folyamán váltogathassák azokat. Különösen azoknak a futóknak, akik több tíz kilométert tesznek meg.
„Ha mindig ugyanabban a cipőben voltál, és heti 50-60 kilométert mérföldet döngetsz, akkor minden alkalommal pontosan ugyanazokat az izmokat dolgoztatod” – mondja.
Ehelyett azt ajánlja a futóknak, hogy váltsanak a különböző esésű cipők között.
„Ez azt eredményezi, hogy a futó kissé eltérő izmokat használ a lábától egészen a csípőjéig”.
Még egy utolsó szép eredménye annak, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy a sportcipőidet az adott sportra használod.
Elkezdesz kialakítani egy szokást. Amikor felveszed a futócipőt, az elméd elkezdhet társítani azzal a bizonyossággal, hogy valóban futni mész. És kinek ne lenne szüksége kis mentális trükkre, hogy néhány nap rávegye magát az edzésre?
