Ha régebb óta követsz, tudhatod, hogy 1991-ben kezdtem a futást. Akkor még nem tudtam, hogy élsportolói szintre fogom emelni az életemben, de aztán ez olyannyira sikerült, hogy több budapesti és országos versenyen indulhattam.
Első aranyérmemet 1993-ban szereztem 800 méteres síkfutásban a Budapest Bajnokságon. Ezt a kivételes emléket nagybátyám rögzítette videókamerával. Tudod, azzal a változattal, amit mostanság már csak korabeli felvételeken látni. A bal alsó sarokban fehér számok mutatták a dátumot. Ha az ember keze remegett (márpedig a nagybátyámé izgalmában igencsak) akkor reszketett a kép is a felvételen. Nem volt korrekció, automatizmus vagy bármi, ami kisegítette volna.
Ami miatt igazán beleélte magát a helyzetbe az volt, hogy ő is középtávfutó volt még az ötvenes, hatvanas években.
Méghozzá annyira komoly, hogy válogatottként sokáig az életét a versenyekre utazás tette ki. Ami akkoriban különösen előkelő dolognak számított, hiszen nem csak keleti, hanem nyugati irányban is akadt lehetősége a világ megismerésére.
Aztán elmúltak az évek, fölhagyott a versenysporttal, de a mozgás szeretete vele maradt.
Eddig még nem is lenne extra a története.
Azonban miután jó negyven éve fölköltözött Leányfalu egyik domboldali lakórészébe, ahová a fölvezető út utolsó 100 métere annyira meredek, hogy az első kocsimból, ami egy Opel Kadett volt, az ölembe esett a rádiós magnó, ahogy hajtottam a háza felé.
A feleségével gyermekük nem született, azonban az évek során számos kutyájuk volt. Akiket óriássétákra vitt a környéki turista utakon. Sajnos a kedvencek elpusztultak, így már csak egyedül járja az erdőt.
Szinte minden reggel nekiindul egy 2-3 órás túrának. Mivel továbbra is megosztjuk a sport szeretetét egymással, rendre elküldi nekem Skype-on a megtett távokat. Reggel ötkor indul, és nagyjából 7:30-ig nyomja.
Nos. Ami azt illeti, sokat kell melóznom, hogy behozzam. Nem is sikerül minden esetben.
Ez például egyik heti csúcsteljesítménye.
A szintemelkedés is jól látható az alábbi ábrán. A házuk 243 méteren van, mint mondtam, már az sem túl alacsony, azonban ő a túra során feljebb merészkedik. Itt egészen pontosan további 220 méter szintkülönbséget tesz bele a sétába.
A következő kép pedig egy heti teljesítményét mutatja meg egy nyár eleji időszakból. Őszintén szólva tényleg nehéz követni őt. Más kérdés, hogy ehhez az aktivitást nem futva teszi meg, ennek ellenére 84 évesen ez kiemelkedőnek számít.
Ami plusz még a történetében, hogy emellé nem feltétlenül kapcsolódik egyébként makulátlan egészségi állapot. Úgy értem, elő-előfordulnak rosszullétek, évekkel ezelőtti gerincsérv műtét miatti problémák. Ennek ellenére ezek nem hátráltatják.
Nem hagyja el magát
Egyik éjjel mentőt hívtak hozzá, mert túlságosan elgyengült. Kicsit rendbe szedték. Aztán pihent egy napot, majd másnap már visszatért az erdőutakra.
A lényeg, hogy az aktív élet a mentalitással karöltve remek lehetőséget kínál számodra is a hosszú, tartalmas életre. Nyilván kel hozzá szerencse is, de amit tudsz, tegyél meg önmagadért.
