Az utóbbi hónapok rengeteg változást hoztak az életemben. Felgyorsultak a mindennapok, egyre kevesebb időm jutott az edzésre. Nem tudtam a szokásos időben megtartani a futásokat, többször késő este, vagy hajnalban jutottam ki mozogni.
Azon kaptam magam, hogy nem élvezettel végeztem el a napi futóedzésemet, hanem kötelező feladatként kezeltem. Éreztem, hogy az a szenvedély, amit a futás öröme adott nekem, már csak pislákol bennem. Sokat olvastam a témával kapcsolatban, hiszen a betervezett versenyek időpontjai csak egyre közelebb kerültek hozzám. Ez is okozott egyfajta frusztrációt számomra.
A maximalista énem nem bírta elviselni az érzést, hogy nem tudom megfejteni az okát, miért nem vagyok önmagam. Fel kellett ismernem a tényt, hogy igen…..kiégtem a futásban.
Mi ilyenkor a teendő? Ahogy beleástam magam a szakirodalomba, egyre inkább érdekelni kezdett a téma. 6 éve futok intenzíven, előtte inkább edzőterembe jártam, de sokszor tartottam pihenő időszakot. Elkezdtem a 6 évet végigpörgetni a fejemben, és akkor jött a felismerés…..Igazából én soha nem pihenek.
Milyen érdekes, hogy amikor az ember sportoktató vagy edző, megtanulja az iskolában a folyamatot. Mi a helyes, és mi nem? Hogyan kell biztonságosan és kiegyensúlyozottan sportolni? Mégis, saját magával az ember sokkal elnézőbb…
Nem volt ez másképpen saját magammal szemben sem. Mindig tudom, mit hogyan kellene papíron. Igen, meg is tartom egy pár napig, utána ismét elkövetem ugyanazokat a hibákat. Az élsportolóknál rendszeresen előforduló probléma a kiégés, de ugyanúgy a hobbi sportolóknál is egyre gyakoribb. Nekik a napi edzés a munkájuk része, míg egy hobbi sportoló napi 8-12 órát dolgozik. Erről nagyon sokszor megfeledkezünk. A munkahelyi stressz, a magánéleti problémák, a gyermeknevelés mind-mind energiát nyer el tőlünk. Ha rendszeresen komolyabb versenyeket vállalunk be, vagy intenzív tréningeket iktatunk be minden nap, bizony nem nehéz átesni a ló másik oldalára.
Intő jel lehet, amikor úgy érzed a futás már nem szívből jön, csupán a napi rutin része. Egy kötelező tevékenység, mert hétvégén verseny lesz, vagy nem szeretnénk visszaszedni azokat a fránya plusz kilókat. Amikor nem okoz olyan extázist az edzés, mint korábban. Nem érzed, hogy élvezed a megtett kilométereket, akkor váltani kell egy kis időre. Ilyenkor érdemes megállni picit, és megérteni a miérteket. Ismerni kell eléggé ahhoz önmagunkat, hogy legyen erőnk feltárni az okokat. Emiatt nem szabad bűntudatot érezni.
Előfordul olyan is, amikor egyszerűen csak változtatnunk kell a tematikán, vagy be kell iktatni más jellegű keresztedzéseket. A jóga, és a stretching kiváló választás.
Egy másik aktuális probléma lehet, a covid utáni teljesítmény romlás. Én novemberben estem át a betegségen, ami rányomta a bélyegét a felkészüléseimre. Nagyon elkeseredtem, mert úgy éreztem az a szint, ahol előtte voltam, már nem biztos, hogy visszatér. Szerencsére nem így történt. Kezdem ismét egyre jobban érezni magam, de volt pár hét, amikor semmi kedvem nem volt a futáshoz. Elkezdtem ismét a terembe járni, bringázni, úszni. Próbáltam elengedni a versenyeket. Beneveztem egy- kettőre, de nem néztem az órámat, csak kerestem önmagam. Hatásos volt. Nem vagyok még teljesen ugyanaz a személy, mint 2021-ben, de jó úton járok. Vannak tervek, és célok kitűzve, és kezd visszatérni a lelkesedésem is. Próbálom a pályát is változtatni, nem futok mindig ugyanott. Amikor elkap a fáradtság érzése, inkább pihenek egy napot.
A következtetés: foglalkozzunk picit magunkkal. Forduljunk befelé, térképezzük fel a vágyainkat, szánjunk több időt a regenerációra. Sokszor észre sem vesszük, hogy valójában nincs is nagy gond, csak több pihenésre van szüksége a szervezetünknek. Pár hét elteltével visszatérhetünk a megszokott edzéseinkhez.
Futásra Fel!
