Le fogok lepleződni, de nem izgat. Tudtam, hogy a 2026-os választási kampány fájni fog, de sajnos újra és újra meg tudnak lepni a mélységekkel. Sok mindenen el lehetne mélázni, de vegyük alapul a jelenlegi fő üzenetet.
Vagy narancs, vagy nihil.
Magyarul, ha a jelenlegi kormány nem folytathatja áprilistól, akkor mindennek, és most már a magyar sportnak is annyi. A sport remek politikai eszköz, mert érzelmeket vált ki, része az identitásunknak, és nem egyszer politikai üzenetek színtere is lehet. Teljesen érthető, hogy bármely párt élni akar a benne rejlő lehetőségekkel.
Viszont hadd vegyem sorra a problémáimat a mindent vagy semmit állítással kapcsolatban:
- Ki lenne az a barom kormányzati erő, aki lenullázná a finanszírozást, és minden támogatást megszüntetne? Hatalmas öngól lenne. Képteleneség.
- Mivel eleve kampánycélra használták a sportot az utóbbi években (főleg a focit), irreálisan túltolták a központi finanszírozását, amit nyugodtan át lehetne strukturálni, ne adja ég, eredményekhez kötni.
- A Tisza hivatalos! programjában az alábbi áll a sportról: „a jelenlegi (…) finanszírozási összegeket nem csökkentjük, azokat teljes egészében a sportra fordítjuk, de költségvetési tényezővé tesszük.”
Ebben mégis hol szerepel a lenullázás gondolata? Szerintem beláthatjuk, hogy sehol. És ezt még akkor is be kéne, vagy inkább be lehetne látni, ha te a narancsért vagy oda.
Ugyanis a kettő nem zárja ki egymást. Illetve nem zárná, ha a jelenlegi vezetés szócsövei nem egy egy bites agyi szinten reagálva utasítanák el a vita csíráját is. Persze nincs ok a szélesebb körbe terelésre. Van elég elérhető ember a szócsövek és saját történetmesélős platformok által, ahol elég befogadóhoz el lehet juttatni az egyoldalú gondolatokat. Csak szemelvényként: teljes MTVA Group (M1, M2, M3, M4 Sport, M5, Duna World, csoda, hogy nem megyünk el vele az M7-esig) TV2, Jockey TV, Life Tv, Spíler TV, netes lapokból: Nemzeti Sport, Bors online, stb.stb.
A Nemzeti Sport szívfacsaró felelősségére gondolok persze most elsősorban a fenti témában, amivel utat nyitott a mindent vagy semmit gondolatmenetnek, (de persze ez sem akkora meglepetés, hiszen évek óta bújtatott kampánycélokra használják), és Kele János (szerintem) teljesen korrekt üzenetére, vitaindító javaslatára is a főszerkesztő „úr” a Megafone csapat gyorstalpaló képzését elvégezve, személyeskedő, lekezelő és arcpirítóan gyenge stílusban reagált, amire, ha a nagybetűs SPORT iránt elkötelezett embernek tartaná magát, érkezése se lett volna.
Ő ugyanolyan beszélő fej volt ebben a „vitában”, akár bármelyik Megafone-os. Emiatt itt számomra el is dőlt, hogy valójában nem a sport iránti elkötelezett kiállása áll a gondolatai mögött, hanem saját meggyőződés, hovatovább pártpolitika. Ha azt hiszed, hogy ha imádnám a narancsot, másképpen gondolkodnék, tévedsz.
Lehet, nem ismersz személyesen, de simán nekimennék a saját csapatomnak is, ha erkölcsileg vállalhatatlan dolgot tenne, vagy reagálna, hovatovább, sportszerűtlen lenne valamilyen témakörben.
És ez így abszolút sportszerűtlen. Egyoldalúan magyarázó, egyoldalúan bemutatott tézis, ahol teret sem engedünk másnak.
És ha már előszeretettel emlegetik a „balos” időszakok alatt minden sportnak rosszabbul ment gondolatmenetet, tekintsünk egy kicsit vissza a múltba.
Én a Postás Sportegyesület színeiben futottam 1991-től. Az egyesület megszűnésével fenyegető első időszak 2002 környékén sejlett fel. A valódi megszűnésre pedig bő másfél évvel ezelőtt került sor. A legnagyobb hibája az egyesületnek az volt, hogy az asztalitenisz és a torna szakosztály számított a legerősebbnek. Sehol egy jó kis focis vonal. Nyugodtan csekkold le, milyen színű kormányunk volt akkoriban. A másfél évvel ezelőttit azt hiszem nem szükséges.
Egyébként szeretem a focit. Épp ezért tudom pontosan, hogy 2009-ben az alábbi kiemelkedő eredményeket értük el magyar foci berkein belül:
- A DVSC bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe többségben magyar játékosok segédletével.
- Az U20-as válogatottunk harmadik helyezés ért el az egyiptomi VB-n.
Azt rád bízom, hogy megnézd, milyen kormány volt akkor és az azelőtti években többségben a parlamentben…
Az állami sportfinanszírozás ezzel együtt nem bűn!
A tömegsport támogatása, az infrastrukturális fejlesztések természetesen nem jelentenek gondot. Szerintem senki nem sípolt volna amiatt, ha mondjuk felépült volna a Puskás Aréna, plusz néhány stadiont még fölhúztunk volna egészséges befogadóképességgel. Főleg vidéken. Vagy az, hogy ráerősítettünk a tömegsport részére, és minél több gyereknek, felnőttnek nyílik esélye a sportolásra.
Ez persze, hogy üdvözítő.
De a fokozódó milliárdok, a focistákat érintő irreális adókedvezmények, a túlköltekezés, aminek következményként a fociklubok úgy érezhették magukat, mint egy elkényeztetett 18 éves, akinek az amerikai nagybácsija halomszámra küldi haza a pénzt a tanulmányaira, de azt se kérdezi meg tőle, hát mégis mire költöd azt fiam, majd mikor kiderül, hogy alig jár be az órákra és a vizsgáival több szemeszternyi lemaradásban van, fölháborodik, nem lehet alapja egy erős építkezésnek.
Ez elkényelmesedés felé vinne bárkit. Nem ad teret a motivációra.
Te mikor teljesítenél jobban? Ha nem is a fönnmaradásod, de a kényelmes megélhetésed múlik azon, hogyan teljesítesz, vagy akkor, ha a havi szükségleted többszörösét kapod akkor is, ha jószerivel meg sem mozdulsz.
A válasz alighanem egyértelmű. Pártszimpátiától függetlenül annak kéne lennie.
Hidd el, lehet beszélgetni kényes dolgokról egymás alázása, lekicsinylése és ölre menés nélkül. Csak nyisd meg az utat a hideg fej, és a megfelelő felkészültség, átgondolás felé.
