Ez az érzés szerintem mindenki számára ismerős….
Egy nehéz nap után, legtöbben mit kívánunk? Gyors zuhany, Tv bekapcsol némi nassolni valóval, és Relax.
Az a bizonyos mindenki hagyjon már engem békén.
Ilyenkor van a legnagyobb szükséged a kitartásodra és a megfelelő motivációra. Nálam is előjön a kisördög hetente többször, még ha próbálom is leplezni a legnagyobb buzgalommal :).
Ebben az esetben a jó öreg belső énemhez fordulok és felrázom.
Nem kell, hogy ott azonnal kedvet kapj hozzá, de akármilyen nehéz is vedd fel a futócipőt és indulj el az úton.
Az első km totál kikészít, nehéz a lábam nem jól veszem a levegőt. Nem úgy áll a kompressziós szár, ahogyan szeretném, szorít, kényelmetlen. És különben is, miért néz engem mindenki…
Visz a lábam előre, próbálok koncentrálni. Meghallgatom mit mond a testem. Csak még 1 kicsit, még 1 km és sokkal jobb lesz. Azután eltelik még 2-3 és az elmémnek végül igaza lesz, tényleg elindul az a bizonyos Flow érzés.
Kitolódik a fájdalom küszöbünk, eltölt minket az eufória, ami kifejezetten a sportolókra jellemző. Elkezdjük élvezni a mozgást.
Mintha a mindennapi stressz, a munkahelyi problémák egy másik dimenzióba kerülnének.
Nem érezzük a kötelezettségeink utáni negatív hatást, csak magunkra koncentrálunk. Ezért is fontos, hogy olyankor is szánjuk el magunkat és húzzuk fel a futócipőt, amikor az ég világon semmi kedvünk sincsen hozzá.
Minden megvár: a mosogatás, a szennyes ruhák, a kedvenc sorozatunk, a családi teendők.
Bármi is történik, ezek ugyanúgy ott lesznek, miután azt a napi 30 percet mozgással töltötted. Arról azonban, hogy mi játszódik le ezalatt az idő alatt a szervezetedben, és mit tettél önmagadért, nem lehetsz eléggé hálás.
Napi 30 perc fizikai aktivitással szívünk egészségéért, az érrendszeri megbetegedések megelőzéséért már rengeteget dolgoztunk.
Nem beszélve a mentális jólétünkről és a szellemi teljesítőképességünkről.
Mozgás hatására a szervezetünk endorfint termel, amit más néven örömhormonnak is neveznek.
Ennek tudatában: Futni mentem…. :)
