Barion Pixel
Félmaratonra készülök

Milyen hibát követtem el a második félmaratonomon, hogy 3 hét alatt 20 percet rontottam az eredményemen?

2001-ben két félmaratont futottam. Az egyiket szeptember elején a Nike Félmaratonon a másikat, ami egy kicsivel több volt (22 K) az októberi Spar Maraton Staféta váltójának középső futójaként.

A 2001-es Nike félmaratoni időeredményem azóta is az egyéni csúcsom: 1:18:33.

Remek versenyzéssel, okos erőbeosztással futottam. A táv első felében maximális biztonságra törekedtem. Előre elhatároztam, hogy milyen ritmust bírok el (Akkor Az 4 perces ezreket jelentett). Versenysportoló Voltam, szóval az átlagosnak számított, vagy inkább annál is gyengébbnek. Azonban nem bántam. Biztosra akartam menni.

Így a táv második felében, amikor éreztem, van bennem erő, megindultam és komoly tempót menve csodálatos félmaratont futottam. Így jött ki a fenti idő. És amikor beértem a célba, mintha el sem indultam volna. Tombolt bennem az erő.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 19 éves voltam, és rengeteget készültem rá. A félmaratont megelőző edzőtáborban előfordult, hogy napi négy edzést is elvállaltam. Ha megfordulna a fejedben, semmiféle serkentőt nem ittam, pláne nem doppingszert. Akkoriban nem is nagyon emlékszem olyasféle táplálék-kiegészítőkre, amelyek most megtalálhatók a piacon. A verseny közbeni frissítések alatt is csak szokványos dolgokat vettem magamhoz, mint víz, iso ital, és talán egy – két szem szőlőcukor.

Aztán 3 héttel később jött a Maraton staféta, és a kijózanodás…

Felbuzdulva a kb. 3 héttel korábbi félmaratonom utolsó 11 kilométerének lendületes ritmusán, úgy gondoltam, ahhoz közeli tempóval indítom ezt a váltófutást. Tény, hogy az ember, amikor váltóban fut, valahogy könnyebben elszáll. A csapatszellem, a versenyzés, a közösségért futás teljesen elragadja. Ezzel én sem voltam másképp. Korábban is szerepeltem már váltótagként, ellenben akkor 4×400 vagy 4×800 méteren indultunk, ami kevésbé problémás, nem úgy, mint egy 22 kilométeres, jobb esetben másfél óra hosszúságú etap. A tempó, amit választottam a korábbi félmaraton miatt nem tűnt gyilkosnak.

Nyolcezer métert tudhattam magam mögött, és éreztem, a ritmus biztosan túl gyors lesz. Itt lett volna még esély visszavenni, felismerni, hogy túl optimistának bizonyultam, és ezzel erőt nyerni a folytatáshoz. Ám nem tettem, hiszen milyen remekül ment a félmaraton 3 hete, nem lehet baj.

De lett baj. Sétákkal, kocogásokkal, váltogatásokkal húztam ki a célig.

És hogy ebből mi a tanulság számodra?

Hogy akárhány félmaraton van a lábadban, a hosszútávfutás mindig rizikó. Számos faktor, a legapróbb tényezőváltozások is hatással lehetnek a teljesítményedre.

Én sem edzettem kevesebbet a 3 hét alatt, mindent betartottam, az étkezésem is jó volt. De lehetett egy bioritmus visszaesés, front, lelki probléma és máris minden dőlt.

Az én tanácsom, hogy a 10 kilométer fölötti távok első felében inkább mindig biztosra menj. Ne légy rest elvállalni egy olyan ritmust, amit biztosan elbírsz, mintsem beborulj az “árokba”.

Hidd el, jobb érzés lesz.

Adam. G. Steve.

1991 óta futok, melyből bő 10 év volt élsportolói szinten. Eredményeimmel nem untatnálak... Könyveim: Szenvedély minden lépésben Félmaraton könyv Lefutom a félmaratont Impresszum: Galambos Ádám E.V. 1141 Budapest.Bazsarózsa utca 55. info@futotars.com +36203455393

Témába vág

'Fel a tetejéhez' gomb