Egy baráti beszélgetésben a következő kérdésekre kerestük a válaszokat:
Pár év kihagyás után vajon visszanyerhetjük a régi formánkat? Miután újrakezdjük az edzést, a testünk emlékezni fog arra, hogyan kell helyesen kivitelezni a gyakorlatokat? Meg fogom tudni futni ugyanazt az időt, amit fiatalkoromban?
Ezen kérdések megválaszolása a mai cikk témája. És örömmel jelentem, hogy a válasz minden esetben igen lehet, de nem szabad megfeledkeznünk arról a fránya biológiai óráról sem. Egy fiatal szervezet sokkal gyorsabban tanul ,és regenerálódik sejtszinten. Minél idősebbek vagyunk, annál több idő az úgymond versenyforma elérése. Itt is több tényezőt figyelembe kell vennünk, a genetikai adottságok, az életmód jelentősége, káros szenvedélyek megléte…, és még sorolhatnám. Mélyebben nem fogok belemenni ezekbe a kérdésekbe, mert sajnos akkor egy könyvet lehetne írni, de mindenkit arra bíztatok, hogy amit egyszer megtanult, azt elő is tudja hívni.
A testünk azon képességét, hogy onnan tudjuk folytatni a munkát, ahol abbahagytuk izommemóriának hívják. Vannak olyan információk, amiket az agyunk képtelen elraktározni, de a motorikus képességeinket a kisagy memóriája életünk végéig eltárolja. Ilyenek a gimnasztikai gyakorlatok, a kerékpározás, a labdajátékok, a küzdősportok….
Ezért is van az ,hogy aki éveken keresztül, már gyerekkorában valamilyen sportot komolyabban űzött, kisebb időráfordítással vissza tud térni a pályára. Ez persze nem jelenti azt, hogy a leépülési folyamat nem kezdődik el azonnal, amint abbahagyjuk a sportolást, de a jó hír az, hogy vissza is lehet hozni a formánkat. Ezért is bíztatok mindenkit arra, amikor bizonytalanok az újrakezdést illetően, hogy ne féljenek! Vágjanak bele! Testünk mindig meghálálja a gondoskodást mindegy, milyen életkorban vágunk ismét bele az edzésekbe.
Hogy teljes legyen a kép, nézzük meg egy picit miként működik a valóságban ez a memória.
Említettem már, hogy az izommemóriáért a kisagy felelős, azonban a tudósok nemrég felfedeztek egy szinte szó szerint értendő izommemóriát, amelyet epigenetikai memóriának neveznek. Ez magában az izmokban lelhető fel, és akkor van jelen, amikor erősítő edzést végzünk. Ebben az esetben az izmok a DNS szintjén képesek az edzés hatására átalakulni, felkészítve a szöveteket a jövőbeli fejlődésre. Kimutatták, hogy az izmok képesek molekuláris szinten akár 20 héten keresztül eltárolni az elvégzett ellenálláson alapuló edzéseket a memóriájukban. Ez segíthet felgyorsítani a fejlődést, abban az esetben is, ha esetleg egy sérülés, vagy műtét következtében hosszabb időre búcsúznunk kell az edzéstől.
Nézzünk egy példát:
Pár évvel ezelőtt térdműtéten estem át, nem futhattam heteken keresztül. Miután ismét elkezdtem az edzéseket, sajnálattal tapasztaltam, hogy a beavatkozáson átesett lábam sokkal vékonyabb, mint a másik, veszített az izomtömegéből. Ez persze teljesen normális volt az én állapotomban, de ettől függetlenül minél előbb szerettem volna újra róni a köröket. Elkezdtem tudatosan többet használni a műtött lábamat, és viszonylag rövid idő elteltével-fél év- visszatért a formám. Minden nap tornáztattam az orvos által előírt gyakorlatokat felhasználva. Nem feledkeztem meg róla egyetlen nap sem.
Beszéltünk már korábban a biológiai óra jelentőségéről. Ugye az mindenki számára nyilvánvaló, hogy fiatalkorban sokkal jobb a stressztűrő képességünk, fáradhatatlanok vagyunk, és az ízületeinkre ható terheléseket is jobban bírjuk. Ezért is fontos már korán elkezdeni a testmozgást. Aki megismerkedik a sport szépségével gyermekkorban, később nagyobb eséllyel-ha ki is hagy éveket felnőttként-fogja választani ezt a tevékenységet. De! És ezt nagyon fontos megemlítenem, hogy amit teszünk most vagy a jövőben, magunkért, a szervezetünkért, az egészségünkért, az Megfizethetetlen!
Megállapítható tehát, hogy a fittségünk visszaszerzése leginkább a mi hozzáállásunktól függ. A testünk nem felejt, de nekünk kell emlékeztetni mire is vagyunk képesek!
