Már nagyon vártam, hogy megírhassam nektek ezt a cikket. Igazából ez az elmúlt 9 hónapom összefoglalója. Egy hosszú és sokszor igen fárasztó utazásról beszélhetünk. De, egy dolog biztos! Teljesen új oldalamat ismertem meg.
Mivel egy igazi sportőrült vagyok, nem volt kérdés számomra ,hogy a várandósságom alatt sem fogom szögre akasztani a futócipőt. Az első trimeszter rosszulléteit átvészelve folyamatos orvosi konzultáció mellett folytattam a futóedzéseimet. Ezeket alaposan megterveztem, és összeállítottam egy olyan heti rendszerességgel elvégezhető feladatsort, ami a babának és nekem is komfortos volt egészen a 37.hét végéig.
Aki olvasta a korábbi írásaimat az pontosan tudja, hogy mindig kihangsúlyozom mennyire fontos elfogadnunk a saját testünk igényeit. Minden esetben meg kell említenünk a nőgyógyászunknak, hogy milyen jellegű sporttevékenységet végzünk. Minden ember szervezete máshogy reagál ugyanazon terhelésre. Ami nekem kényelmes az másnak lehet, hogy problémát okozhat és fordítva. Ezért kell a saját testünk igényeit és határait megismernünk.
A legrosszabb amit ilyenkor tehetünk az irreális vágyak hajszolása. Ezzel megküzdöttem én is. Ahogy teltek a hónapok és a pocakom egyre inkább akadályozott a mozgásban, elöntött a csalódottság. Hiába figyelmeztetett a párom ,hogy ne hajszoljam a teljesítményt, akkor is ott volt bennem az érzés, hogy nem tudom ugyanazokat az időket hozni, mint a terhességem előtt.
Ez mentálisan nagyon megviselt. Voltak napok, amikor a futás frusztrációt okozott bennem.
Tudtam, hogy most nem jó úton haladok. Meg kell állnom és taktikát kell váltanom. Vagy elfelejtem a folyamatos időmérést és nem indulok neki célt kitűzve, vagy törést fog okozni bennem a teljesítménykényszerem.
Ez volt a legnehezebb. Cél nélkül elindulni. Élvezni magát a mozgást, beszívni a friss levegőt. Belesétálni, ha szükséges és abbahagyni amikor úgy érzem. Mindig mondogattam magamnak milyen szerencsés vagyok, hogy teljesen problémamentes terhességem van. Egészségesek vagyunk, és a tipikus kismama „mellékhatások” sem okoztak fennakadásokat a mindennapjaimban. Nem voltak ízületi és derékfájdalmaim, nem szállt el a vérnyomásom és a vizesedés is teljesen elkerült.
A nyár mindig a kedvenc időszakom volt, kivéve most. A harmadik trimeszter a legnagyobb melegben kezdődött. Ebben az időszakban kiemelkedő fontosságú volt, hogy odafigyeljek magunkra. A 26. héttől pocaktartó övvel futottam.
Kicsit szkeptikusan álltam hozzá, amikor megrendeltem, de az első közös edzésünknél rájöttem, hogy imádom. Nyugodt szívvel ajánlom a használatát. Segít csökkenteni a derékra nehezedő terhelést, plusz a hólyagunkra nehezedő nyomást is enyhíti. Egész napos használatra nem ajánlom, mert könnyen hozzászokhatunk. Ami azt hozza magával, hogy gyengítjük az izomzatunkat. Arra azonban nagy szükségünk lesz, minél nagyobb a babó súlya.
A magas páratartalom és hőmérséklet miatt, a délelőtti és kora esti órák helyett a kora reggeli futások kerültek előtérbe. Ez azért is volt nehezebb, mert a rosszullétek általában ilyenkor jelentkeztek. Ráadásul a fáradtságot is le kellett küzdeni. Az első ilyen hét után, annyira megszoktuk a korai edzést, hogy már el sem tudtam mást képzelni. A reggeli napindító testmozgás után az egész napom boldogabban és elégedettebben telt.
Az utolsó trimeszterben már nem terveztem részt venni versenyeken, de elkapott a hév. Bevállaltam még két futóversenyt, és eldöntöttem nem érdekel mennyi idő alatt teljesítem. Szerencsére egészségügyi akadály továbbra sem jelentkezett. Az eredmények nem mutattak semmilyen eltérést, így zöld utat kaptam a mozgásra. Olyan boldog voltam, hogy a 37.héten még egy 5 kilométeres rendezvényen részt tudtam venni. Az energiaszintem nem csökkent drasztikusan. Továbbra is megvolt a napi testmozgás. Megfogadtam, hogy kikapcsolok és csak megpróbálom élvezni a versenyt. Nem érdekel sem a helyezés sem az időm. Nem bántam meg! Szép befejezése volt a pocaklakóval közös edzéseinknek. Igazi eufórikus élmény volt a célba befutni. Büszke voltam magunkra, és büszke vagyok minden sporttársamra, aki ezt az utat választja.
Most egy pár hónap pihenés és regenerálódási időszak kezdődik. Egy új fejezet az életemben. És már nagyon várom a közös edzéseinket. Az új célokat. A 2024-es versenyidőszakot.
Futásra Fel!
